KicsiKata és Bence baba blogja

Hála istennek, mindkét gyerekünk imádja a vizet. Az esti fürdés nálunk egy majd félórás szertartás, ami akkor sem maradhat el, ha történetesen a manók fáradtak. Ugyanis a kádban elfelejtődik fáradtság, nyűgösség, ott csak a temérdek tennivaló marad. A víz töltögetése egyik edényből a másikba, állatok itatása, egymás leöntögetése, na és persze Bence részéről a virágok locsolása és a fürdővíz szorgos fogyasztása. Kisebbem kihasznál minden lehetőséget, amikor úgy érzi nem figyelek, és azonmód hatalmasat merít egyik edénykéjével és már önti is a kád szélén álló virágra. Szinte minden fürdés után kiönt a cserépből a víz. Fogyasztásban pedig már igazán profi. Ha végképp nem marad ötlete, hogy miből merítsen vizet, mert már mindent elvettem tőle, amiben vagy amin megáll a víz, akkor fogja a fürdőszivacsot, a fejére teszi és a lecsorgó vizet kezdi iszogatni. Két napja egy pohár vízzel próbálok készenlétben állni, hátha tudom a szomját oltani, mielőtt a fürdővízre fanyalodna. Eddig úgy néz ki, működik a dolog.

Hát igen, erről külön blogbejegyzést lehet írni. Sőt kisregényt is. Történt ugyanis, hogy  egy szép napon anyuka elhatározta, leendő gyermekeinek külön kis szobája, szép kiságya lesz, és a kismanók majd minden este szépen elvonulnak az ő kis birodalmukba és szunyálnak reggelig. És eddig tartott a tündérmese. Mert egy szép napon tényleg megszületett Kata baba, és be is fészkalta magát az ő kis birodalmába, történetesen drága szülei nagyágyába. Amit anya nem is bánt, mert nem kellett éjjel nyolcvanszor felkelni szoptatni, gyereket ágyba visszatenni, hanem aludhatott reggelig, csak időnként ébredt meg és fordult oda a nyekergő gyerekhez. Eleinte apának sem volt kifogása a dolog ellen, sőt időnként ő jegyezte meg, jobban érzi magát, ha mellette szuszog a kis csomag, mert a kiságyból nem hallja a hangját. Na meg Kata éjjel rengeteget mozog, olyan mint egy kis sajtkukac, így örültünk, hogy időnként nekünk csapódik majd odabújik és alszik tovább, mert amíg a kiságyban volt, örökké felébredt ha nekiment a rácsnak.

Aztán megszületett a kisöccs, akinél már értelemszerű volt, hogy beköltözik közénk, mert így volt kényelmes mindenkinek. (Na jó, apát megkérdőjelezem, de így legalább nem kellett éjjel neki kelnie a másik gyerekhez, mert jó tyúkanyó módjára mindkét gyerek elfért a szárnyaim alatt.) A felállás a következő: este Bence elalvás után a kiságyában landol, Kata a gyerekszobában alszik el. Én a lefekvést többnyire Bence első ébredéséhez kötöm, akkor magam mellé veszem. Katát apa hozzá át, amikor ő is lefekszik. A belső fal mellett alszik a kicsi fiú, mellette anya, aztán Kata és a legszélén apa zárja a sort, hogy egyik gyerek se tudjon legurulni.

Namármost a múlt héten kicsit módosítottunk ezen a felálláson, ugyanis már kezdett a két izgő mozgó gyerek sok lenni azon a kicsi helyen, ezért befordítottam a másik fal felé a nagyágyat, mellé tettem apa ágyát, majd Katának egy pici ágyat, amit eddig nem használt. Így most faltól falig ágy van, amit a kicsik szörnyen mókásnak tartanak, és napjában többször is futóversenyt rendeznek oda vissza.

Kata azóta nyugisan alszik a saját kicsi ágyában. Talán az első napon fordult elő vele, hogy átmászott apán, és odabújt szokott helyére, de azóta a kiságyban ébred. Bencével pedig hatalmas helyen osztozunk ketten.

Aztán ha Kata megszokja az ágyikóját, jöhet a következő lépcső, hogy a saját szobájában aludjon. Nem lesz egyszerű menet az biztos, mert nagyon szeret hozzánk bújni (de melyik gyerek nem :-) )

Esti mese olvasás:

Sokminden történt velünk az elmúlt hetekben. Kezdjük a legfrissebbel, aztán visszafelé haladunk képes beszámolónkkal. Apa három napra Egerbe utazott továbbképzésre. Mi vasárnap felpakoltunk, és elmentünk a szentiváni mamiékhoz, és ezt a három napot náluk töltöttük. Jól éreztük magunkat, sokat pihentünk, finomakat ettünk, jókat játszottunk. És amiről még képet hoztunk: fogat mostunk, teraszt takarítottunk, Csöpi kutyát etettünk, táncoltunk. Amiről nincs kép: mamiékhoz közel építettek egy nagyon jó kis játszóteret. Harmadik napra fel is kerekedtünk, mert az idő is jónak nézett ki, és hát kezdtünk a programból is kifogyni, ezért felcihelőzködtünk, és elmentünk megnézni. Na ez nem volt ennyire egyszerű menet, ugyanis mire a két picurt beöltöztettük téli menetfelszerelésbe, az legalább félóra volt, aztán mire kisétáltunk az amúgy kb. 10 percre levő térig, homokozószettel felszerelkezve, az már maga volt egy kiadós menet, legalábbis nekem és a mamának, de szerencsésen kiérkeztünk. Aztán - miután mindkét gyerek kiadósat hisztizett amiatt, hogy egyik játék sem használható, hinta, csúszda homokozó is tiszta sár volt, - Kata közölte, hogy ő bizony haza kell menjen nagydolgát intézni. Szeleburdi család tehát mit tehetett, homokozócucc össze, gyerekek felpakol, és visszafelé ugyanez a tortúra. Mire hazaértünk, mondanom se kell a gyerek ihlete is elszállt - amin nem is csodálkozom. De biztos ami biztos alapon, inkább a kertben maradtunk, és a játszóterezést meghagytuk a kellemesebb időjárású napokra.

A hétvégén összeszedtünk valami vírust. Katánál nagyon eldurvult a helyzet, úgyhogy hétfőn elmentünk a dokinénihez. A héten már nem mehet oviba, és kaptunk néhány gyógyszert is ami talán segít. Napközben még csak csak elvagyunk, de késő délutánra már nagyon odavagyunk. Katának erős köhögési rohamai vannak, enni inni nem akar, emiatt a pociját is fájlalja, és persze mondanom se kell, nyűglődünk ezerrel. Bencének szerencsére már csak a nózija folyik, de estére már ő is nagyon nyűgös. 1-1 órát leszámítva - délelőtt, és délután is kicsit kimegyünk az udvarra - főleg a lakásban vagyunk, ami jelenleg elég nagy kreatívitást igényel részemről, lévén, hogy semmihez nincs igazán kedvük. Újabbnál újabb dolgokat találok ki, de negyed óránál tovább semmi nem köti le őket. Ma délelőtt hirtelen ötlettől vezérelve kakaós csigát sütöttem, amibe aztán ők is belekotnyeleskedtek. A végére egy egész jó kis móka kerekedett. Nagyon élvezték, hogy ők is kaptak tésztát, és sodorhatták, kakaózhatták, szaggathatták. Igaz, utána nekem is élvezet volt a takarítás, mert szinte mindent összemaszatoltak, de ennyit igazán megért a dolog. Pont délre készen is lettünk. Bence jó étvággyal elfogyasztotta a részét - ő még betegen is képes hozni a legjobb formáját, ha evésről van szó - Kata viszont nem evett csak megszemlélte a művet. Bence azért biztos ami biztos délután is sűrűn rájárt a dobozra, amibe a maradékot mentettem.

Az oviban minden héten többször is van valamilyen kreatív foglalkozás. Kata ezeket nagyon szereti és mindig büszkén mutogatja, hogy miket készített. Az aznapi termést ugyanis kiakasztják az öltözőbe, hogy a szülők is megnézhessék. Ma ez az aranyos fa készült, persze a rajzba az ovónénik is besegítettek. Kata örömmel újságolta, hogy kapott ragasztót ("egyedül megfoghattam!"), és azzal kellett a leveleket felragasztani. De festettek már gyümölcskosarat, és színes levelet katicabogárral.

Tegnap pedig tornaóra volt, ezeket szintén nagyon szereti. Már rájött, honnan hozzák a tornához szükséges kellékeket, és becsalt, hogy nézzem meg, milyen nagy labdával játszottak. Örülök, hogy ennyi jó foglalkozás van, mert ő ezeket nagyon igényli. Nem véletlenül érzi ilyen jól magát ebben a közösségben.

Ma logopédus bácsi is is járt az oviban, Kata szerint beszélni kellett és ő jól beszélt. :-)

Az ovónéni azt mondta, hogy korához képest nagyon szépen, és választékosan beszél.

Az alvás továbbra is nagyon jól megy. Kati ovónéni szerint az elsők között alszik el, igaz, addig ott kell mellette ülnie. Hát igen, itthon is mellette kell feküdnöm, amíg el nem alszik. Az evést pedig minden nap kihangsúlyozzák. Hogy milyen jó étvággyal eszik. Sőt, mindenből kétszer kér. Remélem nem gondolják, hogy itthon éheztetem őket és ilyenkor tankol fel. Hát még ha elmesélném nekik, hogy amint hazaértünk, megkérdezte, itthon mit ettünk, és ő is meg akarta kóstolni a paprikás krumplit. :-)

Amióta Kata megint oviba jár, Bence kiemelt figyelmet vívott ki magának. Úgy jár-kel egész nap, mint egy kiskirály. Bár még nem beszél, de határozott gesztusaival egyértelműen a tudtomra adja, hogy mit kéne csinálnom. Felül az asztalra, és széles vigyorral kéri a kaját, megfogja a kezem, behúz a szobába, hogy játszak vele. Ölembe fészkalja magát egy mesekönyvvel, hogy olvassunk. Ha pedig másfelé kalandozok - ejnye anya, miért kell mindig ebédet főznöd?! - rögtön olyan tevékenységbe fog, amitől megáll a kezembe a kanál. Ez lehet ablaküveg csapkodása fakanállal, vízes ruhák leszedegetése a szárítóról, közben esetleg magunkra burítjuk, Wc-re való felmászás és egyéb ínyencségek. És persze élvezettel csinál olyan dolgokat, amiket egyébként Kata nem enged neki. Például bemászik a beépített szekrény aljába, ahol egyébként nővére szokott tanyázni, és őt nem engedi oda. De örömmel mutogatja azt is, ha sikerül meglovasítania egy egyébként Kata által féltve örzött kincset. Néha nagyon kis gané tud lenni. Ja, és azt írtam már, hogy a horoszkópja oroszlán? :-)

És egy közeli az új fogacskáról. :-)

Hosszú szünet után Kata ma ismét megkezdte az ovit. A múlt héten őszi szünet miatt volt itthon, előtte pedig egy hétig betegeskedett. Na ez utóbbin hallani sem akart az oviról, múlt héten viszont már sokszor emlegette. Szerencsére a reggeli indulás is jól alakult. Az óraátállítás miatt 7 órakor már világos van, így nem esett nehezére az ébredés. Miután közöltem vele, hova indul, nagyon megörült, és lelkesen készülődött. Bence szintúgy. Arany szívem nagyon szeret útnak indulni, menjünk bárhova, ezért most is lelkesen odaállt az ajtóhoz. Ezen a képen még roppant büszkén mosolyog, pár perc múlva azonban már ordított, legalább negyedóráig, amiért őt itthagyták. Még a távozó autónak sem volt hajlandó integetni. Nagyon a szívére vette a dolgot. Délután annál nagyobb örömmel sietett nővére elé az ovódához.

Ez persze nem baj, Katánál, aki le is tud jönni szinte mindenhonnan. De Bence egyenlőre csak az odautat gyakorolja. Szék, asztal, éjjeliszekrény, ablakpárkány már meg se kottyan, tegnap pedig épp a kiságyába próbált meg bejutni. Szerinte ez nagyon vicces volt, szerintem nem annyira. Persze mint minden rosszaságot, ezt is a nővére mutatta meg neki.

Ma délelőtt kisKatám két kezébe fogta az arcomat, és komoly arccal közölte, hogy:

"Anya, te olyan határozott vagy!"

Mondom neki, Katám, milyen vagyok? Határozott? Mire, ő: "igen, mint a Roger a 101 kiskutyában".

Talán kicsit sok mesét nézett ez a gyerek mostanában. :-)

Az utóbbi egy hétben Kata és Bence növekedési ugráson mehetett keresztül, mert étvágyuk vetekedett egy felnőttével. Képesek voltak egész nap a konyhába járkálni kuncsorogni. Anya, reggelizzünk, anya, uzsonnázzunk, anya, van valami harapnivaló? Anya nassoljunk, anya van egy kis keszked? (Mert a kekszet még nem tudja jól kimondani :-) )

A nagy kedvenc a "nyuszigolyó", vagyis a csokis gabonapehely tejjel, illetve a virsli, ezeket éjjel nappal meg tudnák enni. Sajnos :-(

Kata felől nem aggódok, mert ő mindenevő. Bár sokat eszik, de nem válogatós. Ugyanúgy csúszik a gyümölcs és a zöldség, mint a pörkölt noklival, vagy éppen a mogyorókrémes puding. Bence azonban tipikus férfi. Csípőből elutasít mindent, aminek tapintás alapján köze lehet az egészséges táplálkozáshoz. Kedvencei a húsok, szalámifélék. Na és az édesség. Nem örülök neki. Mondjuk itthon nem is veszünk ilyeneket, de hát ugye vannak a nagyik, dédik, nagynénik és egyéb kedves rokonok, akik a hétvégén ellátják őket egy egész hétre elegendő adaggal. Igyekszem kiszűrni amit lehet, cukrot nem ehetnek, csokit is csak hetente egyszer. Viszont a puding nagy kedvenc, a mogyorókrémes és a karamellás. Talán azért, mert ez hagy igazán nyomot a ruhán, arcon, hajon és egyéb testrészeken. Ilyenkor megfogadom, hogy ez volt az utolsó doboz, amit adtam nekik, de jön egy bájos vigyor, valahogy így, és már indul is az ember lánya a hűtőhöz a következőért.

És még egy jó hír. Bencénk új foggal büszkélkedhet, szám szerint az 5.-kel. Az alsó és felső két-két metszőfog után alul kibújt egy újabb darab. Ha komótosan is, de haladunk. Ez egy távolira sikeredett mosoly lett, de azért valami látszik.

Ma egész nap a dédiéknél voltunk, akik már nagyon várták a kis dédunokákat. A bőséges reggeli után még mindenféle finomsággal is kényeztették őket, mondanom sem kell, mindent elfogadtak és jóízűen megettek. Kata elvarázsolta a dédiéket azzal, hogy szinte az összes oviban tanult verset elmondta nekik. Aztán jött keresztanyám, aki néhány játékot hozott nekik, könyvet, karácsonyi nyomdát, és egy papírvágó ollót is, mostanában ugyanis Kata folyton papírt akar vágni, persze az éles, nagy ollóval. Ez most annyira életlen volt, hogy még a papírt is alig vitte, de Katám rendületlenül vagdosott. Aztán kaptak egy kifestőt is, amit inkább mesélnem kellett, minthogy szinezték volna. A nyomdával pedig sikerült kidekorálni a kezüket és az arcukat is, de nagy megkönnyebbülésünkre sikerült nyom  nélkül eltávolítani a zöld foltokat.

Délelőtt a keresztanyámmal elvittük az aprókat a játszótérre. Hát hatalmas siker volt. Főleg a csúszda és a körhinta volt a nyerő. Talán más gyerekeknek ez már nem okoz akkora eksztázist, mint az én csemetéimnek, de mivel ők ritkán találkoznak ilyen dolgokkal, nagy volt a boldogság. Jó volt nézni őket. Meg persze képeket is készítettem.

A séta és a játszóterezés rendesen lefárasztotta őket, Bence ebéd után jó két órára kidőlt. Kata tartotta magát, egészen a hazaindulásunkig, amikor is az autóban elaludt. Hiába próbáltuk szóval tartani, egyszercsak lenyeklett a feje, és annyira beájult, hogy még itthon sem tudtuk magához téríteni. A lakásba beérve levetkőztettük, beszéltünk hozzá, ő meg lefeküdt a földre és aludt tovább. Ezért feltettem az ágyra, de akármennyire hangoskodtunk is mellette, ő egészen estig aludt. Csak fürdésre ébredt fel. Nem is csoda, számukra ez eseménydús nap volt.

Na igen, az itt a faluban nincsen. Van helyette egy hatalmas udvarunk, ahol az ember lánya megpróbálja feltalálni magát két kicsi gyerekkel. Ami nem is olyan könnyű, lévén, hogy bármit is találjak ki, az csak rövid időre köti le a figyelmüket. Amit viszont ők találnak ki, annak vagy a kert, vagy az én idegeim látják kárát. Sokszor eszembe jutott, hogy mennyire jó lenne egy játszótér, vagy egy dühöngő, ahova csak beeresztem őket, és bármit csinálhatnak, nem kell folyton fegyelmeznem őket, és ők is találnak kedvükre való játékot. Aztán néhány napja bevillant az ötlet, építsünk magunknak játszóteret. Van egy 10*10 méteres kerítéssel körbekerített rész, ahol megboldogult kutyusunk lakott egészen a nyárig. Azóta nem használtuk semmire, a gyerekek pedig valami miatt szerettek oda bejárkálni, bár igazából nem csináltak ott semmit, csak jöttek mentek. Adódott a lehetőség, legyen itt a dühöngőnk. Katának tetszett az ötlet, így belevágtunk. Összesöpörtük a dióleveleket, amit majd apa el fog tüzelni, talán a hétvégén. Addig is jókat ugrándozunk benne, és persze egymásra is jó móka dobálni. Aztán egy régi traktorgumit lefektettünk a földre, amiben egyrészt jókat lehet bújkálni, homokozni, másrészt remekül funkcionál mászókaként is. Imádnak rajta körben futkozni. És van itt egy ágas-bogas bodzabokor, amit Katával kipucoltunk, levágtuk az alacsony, útban lévő ágakat, és kicsit ki is ritkítottuk, így nagyon jól lehet felmászni rá. Mindketten rendületlenül gyakorolnak. De tudunk diót, gesztenyét szedni, csigákat gyűjteni, pitypangokat fújni, ma pedig vakondot kerestek, mert reggelre lett itt néhány friss vakondtúrás. Ja és kerítettünk egy műanyag hordozható homokozót is, ami az elmúlt két napban homokozóként funkcionált, az éjjeli esőzések után azonban ma izgalmas sártengerré változott. Szóval azt hiszem, mindenki nyert ezzel a rögtönzött játszótérrel, Katáék délelőtt és délután is órákig képesek lekötni magukat, míg én nyugodtan tehetem a dolgomat, anélkül hogy aggódnom kellene felőlük, vagy szórakoztatnom kellene őket.

Róluk lenne szó ebben a blogban. Kata már lassan három éves, Bence pedig éli a rosszcsont egyévesek mindennapjait. Mostantól minden velük kapcsolatos, fontos eseményt itt követhetünk nyomon. Jó olvasgatást mindenkinek.