Ma egész nap a dédiéknél voltunk, akik már nagyon várták a kis dédunokákat. A bőséges reggeli után még mindenféle finomsággal is kényeztették őket, mondanom sem kell, mindent elfogadtak és jóízűen megettek. Kata elvarázsolta a dédiéket azzal, hogy szinte az összes oviban tanult verset elmondta nekik. Aztán jött keresztanyám, aki néhány játékot hozott nekik, könyvet, karácsonyi nyomdát, és egy papírvágó ollót is, mostanában ugyanis Kata folyton papírt akar vágni, persze az éles, nagy ollóval. Ez most annyira életlen volt, hogy még a papírt is alig vitte, de Katám rendületlenül vagdosott. Aztán kaptak egy kifestőt is, amit inkább mesélnem kellett, minthogy szinezték volna. A nyomdával pedig sikerült kidekorálni a kezüket és az arcukat is, de nagy megkönnyebbülésünkre sikerült nyom nélkül eltávolítani a zöld foltokat.
Délelőtt a keresztanyámmal elvittük az aprókat a játszótérre. Hát hatalmas siker volt. Főleg a csúszda és a körhinta volt a nyerő. Talán más gyerekeknek ez már nem okoz akkora eksztázist, mint az én csemetéimnek, de mivel ők ritkán találkoznak ilyen dolgokkal, nagy volt a boldogság. Jó volt nézni őket. Meg persze képeket is készítettem.
A séta és a játszóterezés rendesen lefárasztotta őket, Bence ebéd után jó két órára kidőlt. Kata tartotta magát, egészen a hazaindulásunkig, amikor is az autóban elaludt. Hiába próbáltuk szóval tartani, egyszercsak lenyeklett a feje, és annyira beájult, hogy még itthon sem tudtuk magához téríteni. A lakásba beérve levetkőztettük, beszéltünk hozzá, ő meg lefeküdt a földre és aludt tovább. Ezért feltettem az ágyra, de akármennyire hangoskodtunk is mellette, ő egészen estig aludt. Csak fürdésre ébredt fel. Nem is csoda, számukra ez eseménydús nap volt.
Utolsó kommentek