Hát igen, erről külön blogbejegyzést lehet írni. Sőt kisregényt is. Történt ugyanis, hogy egy szép napon anyuka elhatározta, leendő gyermekeinek külön kis szobája, szép kiságya lesz, és a kismanók majd minden este szépen elvonulnak az ő kis birodalmukba és szunyálnak reggelig. És eddig tartott a tündérmese. Mert egy szép napon tényleg megszületett Kata baba, és be is fészkalta magát az ő kis birodalmába, történetesen drága szülei nagyágyába. Amit anya nem is bánt, mert nem kellett éjjel nyolcvanszor felkelni szoptatni, gyereket ágyba visszatenni, hanem aludhatott reggelig, csak időnként ébredt meg és fordult oda a nyekergő gyerekhez. Eleinte apának sem volt kifogása a dolog ellen, sőt időnként ő jegyezte meg, jobban érzi magát, ha mellette szuszog a kis csomag, mert a kiságyból nem hallja a hangját. Na meg Kata éjjel rengeteget mozog, olyan mint egy kis sajtkukac, így örültünk, hogy időnként nekünk csapódik majd odabújik és alszik tovább, mert amíg a kiságyban volt, örökké felébredt ha nekiment a rácsnak.
Aztán megszületett a kisöccs, akinél már értelemszerű volt, hogy beköltözik közénk, mert így volt kényelmes mindenkinek. (Na jó, apát megkérdőjelezem, de így legalább nem kellett éjjel neki kelnie a másik gyerekhez, mert jó tyúkanyó módjára mindkét gyerek elfért a szárnyaim alatt.) A felállás a következő: este Bence elalvás után a kiságyában landol, Kata a gyerekszobában alszik el. Én a lefekvést többnyire Bence első ébredéséhez kötöm, akkor magam mellé veszem. Katát apa hozzá át, amikor ő is lefekszik. A belső fal mellett alszik a kicsi fiú, mellette anya, aztán Kata és a legszélén apa zárja a sort, hogy egyik gyerek se tudjon legurulni.
Namármost a múlt héten kicsit módosítottunk ezen a felálláson, ugyanis már kezdett a két izgő mozgó gyerek sok lenni azon a kicsi helyen, ezért befordítottam a másik fal felé a nagyágyat, mellé tettem apa ágyát, majd Katának egy pici ágyat, amit eddig nem használt. Így most faltól falig ágy van, amit a kicsik szörnyen mókásnak tartanak, és napjában többször is futóversenyt rendeznek oda vissza.
Kata azóta nyugisan alszik a saját kicsi ágyában. Talán az első napon fordult elő vele, hogy átmászott apán, és odabújt szokott helyére, de azóta a kiságyban ébred. Bencével pedig hatalmas helyen osztozunk ketten.
Aztán ha Kata megszokja az ágyikóját, jöhet a következő lépcső, hogy a saját szobájában aludjon. Nem lesz egyszerű menet az biztos, mert nagyon szeret hozzánk bújni (de melyik gyerek nem :-) )
Esti mese olvasás:
Utolsó kommentek