KicsiKata és Bence baba blogja

Igen, Bence ma két dologgal is meglepett minket.

A napokban új pelust próbáltunk ki, ami sajnos nem vált be. Kissé magas volt deréktájon, és ebben a nagy melegben teljesen befülledt szegénykémnek, úgyhogy vastag piros csík éktelenkedik neki deréktájon. Gondoltam, ma egy kicsit pihiztetjük, ezért a déli alvásból felébredvén mondom Bencének, hogy kimegyünk az udvarra, de nem veszünk pelust. Kértem, üljön rá egy picit a bilire, amíg alsógatyót hozok neki, és ő boldogan szaladt. Mondtam neki, próbáljon pisilni, mire grimaszolni és nyögni kezdett, ahogy azt Katától is látta, majd felállt, és büszkén mutatta, hogy belepisilt a bilibe. Hát lehidaltam tőle menten. Azért hosszú távú következtetést nem mertem az ügyből levonni, és jól is tettem, mert negyed órán belül az udvaron kétszer is át kellett öltöznünk, előbb egy pisi majd a nagydolog következtében, de azért így is büszke vagyok a pici fiamra. Mostantól mindenesetre sűrűbben fogunk próbálkozni.

A másik meglepi kicsit később ért. Tudvalevő, hogy Bence - amolyan tipikus férfi lévén - csípőből elutasít minden egészséges kaját. Legyen az zöldség vagy gyümölcs. Talán a banán kivétel. Ma délután azonban érdeklődve figyelte, ahogy Katával cseresznyéztünk a teraszon, és felváltva köpködtük a magokat a fűbe. Ő is próbálkozni akart, de még véletlenül sem harapott bele a gyümölcsbe, inkább egészben köpte jó messzire, és hangosan kuncogott magán. Próbáltam neki magyarázni, hogy a cseresznyét enni kell, de jó 20 percig keményen ellenállt. Aztán nagy nehezen ráállt egy kóstolásra, és ráérzett az ízére. És betankolt egy vagon cseresznyét. Először szétszedte a cserit, kivette a magot, bevette a szájába, kiköpte jó messzire, ahogy tőlünk látta, aztán egy gyors mozdulattal bekapta a gyümi húsát, és már nyúlt is a következőért. Már azt sem bántam, hogy a végén mindketten nyakig úsztunk a vörös lében, a lényeg, hogy végre az anyatejen kívül természetes vitamint is bevisz a szervezetébe. Mindenesetre a nagytesók meglátván a végeredményt hátrahőköltek, azt hitték a vágóhídról jöttünk. Nem is értem miért?

E hét elején három napot töltöttünk anyuméknál. Nagyon jól éreztük magunkat, ahogy Kata az esti fürdésnél megjegyezte: Jól elfáradt ebben a nyaralásban. Volt ott minden:

Mami minden nap elvitt minket fagyizni.

Locsoltunk. Fűvet, meggyfát, papát, egymást:

Megettük a papa vacsoráját:

Papával talicskáztunk:

És sétáltunk:

Lovagoltunk Ernő bácsi Robi nevű lován:

Csigákat szedtünk:

Becsajoztunk:

Játszótereztünk:

Segítettünk maminak az ebédfőzésben:

És találtunk egy régi gokartot is:

És ennyire vidámak voltunk:

Ma végre apát is körünkben üdvözölhettük, ennek örömére a szokásos kinti programok egy extrával is bővültek, nevezetesen egy autómosással. Az aprónép nagy örömmel és komolysággal vetette bele magát a munkába, ami apának nagy segítség (?) volt. Délután pedig a jól megérdemelt pihenést a frissen mosott autóban töltötték el, vezettek, rádiót hallgattak, pakolásztak, amíg apa és a bratyó belülről is kitakarították az kocsit.

Pillanatképek a tegnap délutánról. Megint csak a kertben voltunk.

Szomszéd Sanyi bácsi nagyon örül, hogy minden nap átmegyünk többször is megnézni a tyúkjait, és mindig viszünk friss zöldet is nekik. Cserébe mindenféle finomságot kapunk, tegnap például egy marék csokiparányt. Bence azonnal be is dörgölte és gyorsan felkapott még néhány levelet, hogy ismétlésért menjen.

Ma megvolt a fürdőruha próba, jöhet a kánikula :-))

Igazából nem voltunk sehol, a képek az udvaron készültek.

A hétvégén felkerekedtünk, és elmentünk a győri állatkertbe. Már nyitásra odamentünk, hogy minél több időt tölthessünk bent. A gyerekek nagyon élvezték. Volt kecske és szamársimogatás, majom és zsiráfetetés, pónilovaglás, Thomas mozdonyon utazás, őzike etetés - ez Bencémnek volt hatalmas élmény, mivel mostanában nagy Bambi rajongó - megnéztük az állatkert új lakóját, a földimalacot, és sajna egy kis balesetet is begyűjtöttünk, kisKatám ujját megharapta egy kismajom, de szerencsére egy-két vércseppel megúsztuk. Összességében jó élmény volt, a gyerekek is jól érezték magukat, bár a végén azért egy adag hiszti is volt a légvár és a lufik miatt. Katát kérdeztem hazafelé, mi volt a legnagyobb élménye a nap folyamán, ez volt a válasza: "Az a lufi, amit nem vettél meg". No comment.

Ma reggel meglátogatott minket egy nagyon kedves barátnőm és kislánya Szombathelyről. Nagyon örültünk nekik, és nagyon jól éreztük magunkat egész nap. A gyerekek egy ideig biztonságos távolságot tartottak egymástól, aztán Adélka megbarátkozott Bencével, később pedig Bence déli szunyálása alatt a két nő is összehaverkodott, és nagyon jót játszottak együtt. Néha azért szükség volt a felnőttek közbeavatkozására is, mert mindegyikük a másik játékával akart játszani, úgy, hogy közben foggal-körömmel védte a saját játékait is, ez pedig ugye többnyire konfliktust eredményezett. Délután az udvaron is játszottak egy kicsit, és bár több tucat gyermeknek elegendő játék volt szerintem, mégis mindig valamelyikük sirdogált, vagy hisztizett, mert mindig az kellett volna, amire épp a másik vetett szemet. A teraszon meguzsonnáztak, majd átmentünk a szomszédba tyúkokat etetni. Adélka is nagyon élvezte, hiszen városi gyerek lévén ritkán van ilyen élményben része. Persze az én gyermekeim is még mindig jókat szórakoznak ilyenkor, pedig egy nap háromszor is átmegyünk több vödörnyi fűvel. Sajnos a nap gyorsan eltelt, és búcsúzkodnunk kellett. Nagyon örültünk hogy itt voltatok, és reméljük máskor is jöttök!!

A Traktor nálunk nagyon előkelő helyet foglal el gyermekeink értékrendjében. Szinte már családtagnak számít. Lakóhelyünk 10 km-es körzetében kiszimatolnak minden mozgó példányt, és azonnal a keresésére kell indulnunk. Többnyire az ablakból vagy a teraszról nézelődtünk, de nemegyszer indultunk már neki babakocsival is. Arra azonban még nem volt példa, hogy közvetlen közelről szemléljünk meg egyet. Ma délután, mikor kint játszottunk az udvaron, a szomszéd bácsi traktorja a közelben dolgozott, majd miután végzett, hozzánk nagyon közel parkolt le. Persze azonnal oda kellett menjünk, és szerencsénkre engedélyt kaptunk, hogy közelről, ha tetszik, akár belülről is szemügyre vegyük e nemes példányt. Bence először félve közelített, elvégre is ami messziről aprócskának tűnt, az most félelmetesen nagy monstrummá változott, de miután Kata felmászott a lépcsőn és hangos kurjongatások közepette vidám kormánytekergetésbe kezdett, ő is nekibátorodott. A végén pedig már nem is nagyon akaródzott kiszállniuk.

Mióta beköszöntött ez a nyárias tavasz, folyamatosan az udvaron vagyunk. Sokat játszunk, de a gyerekeknek az a legnagyobb élmény ha nekünk segíthetnek. Szeretnek kertészkedni,  magot ültetni, hagymát duggatni, füvet nyírni, diót törni, apának segíteni tüzelni és mindezek megkoronázásaként a szabadban ebédezni, uzsonnázni. Ezek a képek is kint készültek.

Internet hiányában voltunk távol oly sokáig, de most új képekkel jövünk.

Az oviban farsang volt, ezért megkérdeztem KisKatámat, mi szeretne lenni. Jött a válasz, hogy királylány. Ez már csak azért is meglepő volt számomra, mert egyáltalán nem nőies alkat, mármint úgy értve, hogy eddig sem egy szoknyát nem viselt el magán, se a hajában csatot, hajgumit, vagy bármi mást, szóval nem értettem, honnan ez a felindulás. Próbáltam teknőst faragni belőle, sőt egy virágjelmeznek is nekiveselkedtünk, de ő kitartott eredeti szándéka mellett. Így született meg ez a kissé puritán jelmez, egy szoknya és egy korona révén, amiben azóta itthon is rendszeresen feszít. Még utolsó nap bedobtunk egy ötletet, kaptunk ugyanis egy cigánylány ruhát kölcsönbe, és bár nagyon jól állt neki, nem maradt meg benne, csak egy fénykép erejéig. Bence persze nem akart kimaradni a jóból, és nosza ő is beöltözött. Úgy pörgött, forgott, vigyorgott, mint egy vérbeli kislány.

KisKatánk 3 éves lett. Már napokkal ezelőtt mondogattuk neki, hogy közeleg a szülinapja, és már nagyon várta. Főleg, hogy sok vendéget hívtunk, és említettük, hogy torta is készül majd. Mikor ma reggel megkérdeztem, mit kérne reggelire, azt felelte: tortát. Délelőtt még "szűk" családi körben köszöntöttük, aztán déltől szállingózni kezdtek a vendégek is. Volt sok ajándék, kirakó, egy pici rózsaszín ló, kifestőkönyvek, gyurma, és sok szép ruha is. Mindennek nagyon örült. A tortát a papa sütötte, nagyon szépre sikeredett, és bár enni nemigen ettek belőle, - persze, hiszen egész nap dözsöltek a sok ajándék csokinak és sütinek hála, - azért a marcipán figuráknak nagy sikere volt. Kata kapta a Micimackót, mert ő most nagy kedvenc nálunk, Bence pedig Fülesért rajong, így ő azt kapta. Nagy becsben is tartotta, este még megvonatoztatta, aztán odavitte a hűtőhöz, hogy tegyem azt is a mackó mellé.

Nagyon Boldog Szülinapot Drága Kicsi Katám!

Vagyishogy mézeskalácsot. Kihasználtuk, hogy Bence nagyot aludt ebéd után, és nekiláttunk egy újabb adag sütikének. Kata a gyúrást és szaggatást nagyon élvezte, a 4 tepsi sütiből egyet ő készített. Igaz, lettek köztük kicsit fura figurák is, és némelyiknek a vastagsága is messze volt az ideálistól, de minket ez nem nagyon izgat, úgyis mi fogjuk elfogyasztani. Volt egy aranyos megjegyzése is sütögetés közben. Megkérdezte, miért sütünk ilyen sok mézeskalácsot. Mondom neki, azért mert nem csak enni készítünk, hanem meglepetésnek szánunk belőle azoknak, akiket nagyon szeretünk. Erre felnevetett és közölte, hogy "De jó, akkor most mi leszünk a Télapó?" Hát valahogy úgy :-)

A diszítés már nem kötötte le annyira, egy-két kalácsot összemázazott, aztán mikor lenyalta az újját, rájött hogy finom ez a cukor, és onnantól már csak a nyalakodás érdekelte, ezért ezt a tevékenységet hamar felfüggesztettük.

Bence biztosan örülni fog, ha felébred, ő ugyanis mindannyiunknál nagyobb mézeskalács rajongó, különösen a paci figurát kutatja szorgosan, és most elég sok paci került kiszaggatásra :-))

Mit láthat az az anyuka, aki egy telefon erejéig egyedül hagyja két kópé csemetéjét, mégpedig egy légtérben a popsikrémes dobozzal? (A magassága lényegtelen, Kata már bárhonnan leszedi :-) )

Nem, ez nem a nagyszakállú télapó :-))) Az ott a fél tégelynyi popsikrém. A másik fele a traktoron :-(((

A gyerekekkel megkezdtük a karácsonyi készülődést. Karácsonyi verset és éneket is tanultunk, amiket majd a fa alatt lehet énekelni. Aztán sütöttünk mézeskalácsot, többször is, nagy része ajándék lesz, de jó adag vándorolt belőle a pocakunkba is. Nagyon valószínű, hogy a héten lesz még egy ismétlés, ahol már esetleg a diszítésbe is bevonom a Katát, hiszen ez már saját felhasználásra fog készülni. Ma délután pedig, mivelhogy elég rossz idő volt odakint, hóember gyártásba kezdtünk. Már a keksz darálása is hatalmas élmény volt, egymás kezéből vették ki a darálót, egyikük tekerte, a másik pakolta bele a kekszet. Miután én összegyúrtam a hozzávalókat, jött a vizes kézzel gombócozás, a kókuszreszelékbe hempergetés, a cukorka gombok felragasztása, a mazsolaszemek beszúrása, és végül a falatozás. Bence eleinte csak a dekorációk iránt érdeklődött, maga elé vette a cukorkás, a mazsolás majd a kókuszos és a csokidarás tálkát is és csipegetve figyelte, mit ügyeskedünk. Aztán furán méregetni kezdte az elérakott végeredményt, nyomott bele néhány szem cukorkát, majd miután megszeretgette, és meg is kóstolgatta, rájött, hogy ez bizony nagyon finom, és gyorsan el is tüntette. Azért apának sikerült néhány példányt elmentenünk.

Az ovónők ma azt kérték, menjünk kicsit korábban a gyerekekért, mert közös kreatívkodás lesz. Hóembert fogunk készíteni.

Egy alig 10 perces művelet volt csupán ez a kreatívkodás, de a gyerekek nagyon élvezték. Kaptak két összeragasztott hungarocell gömböt amin egy kalap is volt. A feladatunk annyi volt, hogy szemet, orrot, gombokat ragasztottunk rá, és tekertünk a nyakába egy sálat. Én nyomtam a ragasztót, Kata pedig rányomkodta az alkatrészeket. Bence tátott szájjal bámult minket, az ember azt gondolta, teljesen elvarázsolódott, de annyi lélekjelenléte azért volt, hogy időnként meglovasítson egy szemet, vagy egy gombot.

A képek elég homályosra sikeredtek, de azért remélem valami látszik.

Utóirat: sajnos a hóember elég szomorú véget ért. Estére Kata kiharcolta, hogy játszhasson vele, de két perc múlva Bence meglovasította, és hiába futottam a nagy sikoltozásra, mire a szobába értem, Bence több harapást is ejtett szegényen. Az egyik szem eltűnt, az orr félig megrágva, és sajnos az egyik gomb is leesett. Nem beszélve arról, hogy a hasából is kiharapott két jókora darabot. Még szerencse, hogy előtte lefényképeztük.

Mister Govanni :-)

Mostanában nagyon szeretünk öltözködni, legyen szó sapkáról, sálról, nyakba akasztható harisnyanadrágról, vagy éppen a képen látható szemüvegről. Megjegyzem, nem a szemüveg ilyen idétlen, hanem Bence vette fel fordítva.

Na és akkor egy kép a sapkáról:

Katáéknál az oviban péntek délelőtt jött a mikulásbácsi. Ez akkor még hatalmas élmény volt a számára. Énekelt a mikibácsinak, kapott egy csomagot, és krampusznak nézte a rendőrnénit, aki elkísérte a mikulást, legalábbis itthon azt mesélte, hogy nagyon kedves volt a krampusz. Aztán délután egy másik mikulás is érkezett az oviudvarra, lovaskocsival, és énekért fejében osztogatta a csomagot. Kata ekkor más gyanakodva méregette a nagyszakállút, aki szerinte nem olyan volt mint a délelőtti, és a hatalmas tömeg is elijesztette, ezért inkább a lóval kötöttünk közelebbi ismertséget. Végül mégis beadta a derekát, és Bencére való tekintettel beálltunk a sor végére, hogy öcsinek is szerezzünk egy csomagot.

Hála a két ovis mikulásnak, itthon már nem ment eseményszámba az ajándékkal teli ablakpárkány, bár a nagyjából szétszórt szaloncukrok hamar áldozatul estek. Végül a mikizsákokat elmentettem másnap reggelre, az ajándék gyurmát viszont megkapták és azzal játszottunk egy jót. Tartottam tőle, hogy Bence nem rendeltetésszerűen fogja majd használni, de jobban elvolt vele, mint a nővére. Igaz, főként a dobozokba pakolt ki-be, kupakot rátesz, levesz volt a műsor, de nagyon jól szórakozott, és egyetlen egyszer sem jutott eszébe, hogy megkóstolja. :-)

Kaptunk egy nagyszerű játékot a gyerkőcök unokatestvérétől. Egy többféleképpen összerakható pályáról van szó, sínek, utak, hídak váltakoznak, persze van hozzá teherautó, dömper, vonat és traktor, sorompók és különböző táblák is. Ezidáig ez volt az egyetlen játékunk, amivel mind a két gyerek hosszabb ideig képes eljátszani, együtt illetve egymás mellett is, veszekedés nélkül. Bence megtanulta összeilleszteni az egyes pályadarabokat, illetve beleszúrni a táblákat a megfelelő lyukakba. Sőt, amióta ezzel játszik, más játékokból is megpróbál síneket építeni, pl. egymás után rakosgatja az építőkockákat, és mondja, hogy ez a "si-húú".