A gyerekekkel megkezdtük a karácsonyi készülődést. Karácsonyi verset és éneket is tanultunk, amiket majd a fa alatt lehet énekelni. Aztán sütöttünk mézeskalácsot, többször is, nagy része ajándék lesz, de jó adag vándorolt belőle a pocakunkba is. Nagyon valószínű, hogy a héten lesz még egy ismétlés, ahol már esetleg a diszítésbe is bevonom a Katát, hiszen ez már saját felhasználásra fog készülni. Ma délután pedig, mivelhogy elég rossz idő volt odakint, hóember gyártásba kezdtünk. Már a keksz darálása is hatalmas élmény volt, egymás kezéből vették ki a darálót, egyikük tekerte, a másik pakolta bele a kekszet. Miután én összegyúrtam a hozzávalókat, jött a vizes kézzel gombócozás, a kókuszreszelékbe hempergetés, a cukorka gombok felragasztása, a mazsolaszemek beszúrása, és végül a falatozás. Bence eleinte csak a dekorációk iránt érdeklődött, maga elé vette a cukorkás, a mazsolás majd a kókuszos és a csokidarás tálkát is és csipegetve figyelte, mit ügyeskedünk. Aztán furán méregetni kezdte az elérakott végeredményt, nyomott bele néhány szem cukorkát, majd miután megszeretgette, és meg is kóstolgatta, rájött, hogy ez bizony nagyon finom, és gyorsan el is tüntette. Azért apának sikerült néhány példányt elmentenünk.