KicsiKata és Bence baba blogja

Szombaton Veszprémben jártunk, unokatesóm esküvőjén. Már délelőtt elindultunk Pápa felé véve az irányt, ahol rokonlátogatást tettünk, majd ebéd után indultunk Veszprémbe. A gyerekek útközben aludtak egy keveset, így jobban viselték a délutáni megpróbáltatásokat. Az esküvő templomi részét szándékosan hagytuk ki, egyrészt a templom kicsi volta miatt, másrészt a gyerekek úgysem tudtak volna csendben maradni, így inkább hagytuk őket a kocsiban aludni. A polgári szertartás 3-kor kezdődött, és egy szavunk se lehet, nagyon jól bírták. Anyukám volt unokatesóm tanúja, és hát ugye neki is vonulnia kellett. Bence a nagy csendben meglepett hangon felkiálltott, hogy Mamaaaaa! Aztán amikor megtörtént a gyűrűfelhúzás és a csók is, Bence felállt és közölte, hogy Hammm. Ezzel részéről befejeződött a szertartás, úgyhogy kivonultam vele a teremből, ő pedig kint lekutyorodott egy székre, és békésen nekiállt kekszet majszolni. Azért a végén még odamentünk pusziszkodni és gratulálni az ifjú párnak, akik nagyon szépek és aranyosak voltak, aztán otthagytuk őket tovább ünnepelni. Mi pedig elmentünk az állatkertbe.

Az állatkert nagyon szép volt, az állatokat közelről lehetett megcsodálni, és szerencsénkre majdnem minden ketrecnél odajöttek hozzánk, így sok etetésre is alkalmunk adódott. Bence lelkesen nézegette a kiírásokat is, mert azokon felismerte a ketrecben lévő állatokat. Itt például a vaddisznóra csodálkozott rá:

Voltak lámák is, nagyon szelídek, a tenyerünkből ettek, és hagyták magukat simogatni is. A második kép igen jól sikerült, Bence és a láma farkasszemet néznek.

Kata imádja a lovakat, és itt voltak aranyos kis pónik is. Elvileg lehetett őket simogatni, gyakorlatilag egy kislányt mellettünk pont megharapta az egyikük, úgyhogy kénytelenek voltunk távol tartani őket a kerítéstől.

Volt egy elkerített rész az állatkert területén kívül, ahol egy úgynevezett szavannát rendeztek be. Voltak ott tevék, zebrák, gnúk, egy hatalmas orrszarvú, és mindenféle majmok. Ezeket értettem, de hogy a kecskék hogy kerültek oda, az számomra rejtély. Na mindegy, egy hatalmas területen jó néhány kis és nagy kecskét engedtek szabadon a járókelők között, etetni is lehetett őket, mivel volt egy nagy füves rész is, ahol a gyerekek letarolták a zöldet és kézből etették az állatokat. Ők pedig nagyon hálás közönség voltak, hiszen ahelyett, hogy maguk legeltek volna, megvárták, amíg a kis látogatók meggyűrkőznek a feladattal.

Bence hozta a szokásos formáját, oroszlánüvöltéssel kergetni kezdett egy szerencsétlen bárányt, de rosszul sült el a dolog, mert az állat eleinte szaladt előle, aztán úgy döntött felveszi a kesztyűt támadójával, megfordult, és hangos bégetéssel üldözni kezdte Bencét. Szegény gyerek halálra rémülten ordított és futott hozzánk, de aztán megnyugodott és inkább a kerítés másik oldaláról etette őket tovább.

Itt pedig éppen őzikéket etettünk:

Bence rátalált egy ital automatára, és roppant módon élvezte, hogyha bedugja a fejét a lyukon, és hangosan bekiabál, akkor visszhangzott az egész. Sajnos nem azt a pillanatot sikerült elkapnom, amikor teljesen bent volt a feje, de talán ez a kép is érzékelteti a mókás szituációt. Végül kaptak belőle egy üveg teát.

A tropicariumnak hatalmas sikere volt. A gyerekek csak ámultak és bámultak a sok hal, cápa, rája és mindenféle tengeri herkentyű láttán. Bár húzós ára volt, de szerintem megérte. Sajnos a képek nem a legjobb minőségűek, mert sötét is volt, és a rengeteg üveg miatt a vakuzás is zavaró volt. Azért felteszek néhányat.

Az első három kép még a Camponában készült, ahol helyileg a tropicárium található, és a gyerekek beültek mindenféle Walt Disney-s játékba. Nagyon élvezték, főleg Bence, akinek mostanában amúgy is a Verdák a kedvenc meséje.

A hatodik képen pedig, talán nem teljesen érthető, de Bence mászott be a rájasimogatóba, egy erre a célra kiképzett üveg alagúton.

Vasárnap délelőtt elmentünk kisvasútazni. Először a fogaskerekűvel utaztunk fel a hegyre, aztán átszálltunk a gyerekvasútra, mentünk néhány állomást, majd leszállva felültünk egy visszafelé haladó vonatra, és ezzel mentünk vissza az induló állomásra. Jót akartunk a kicsiknek és befizettünk egy nosztalgia gőzös vezette kisvasútra, de nem aratott nagy sikert, ugyanis rendkívül büdös füstöt fújt, és mellé még hangosan kattogott is, ezért kisKatám végig befogott fülekkel üldögélt. A visszafelé vezető vonaton más sima mozdony volt, ez nagyon bejött nekik. KisBence már nem is akart az ölemben ülni, külön helyet foglalt magának. Vonatozás után egy közeli játszótéren megpihentünk, ahol mi is lett volna más a favorit, mint egy fa vonat.

A fogaskerekűn utaztunk:

A kisvasúton:

És a játszótéren:

Egy kép még a péri indulásról.

Szombaton, azaz augusztus 1-jén KisBencénk 2 éves lett. Már reggel megköszöntöttük őkelmét, igaz, akkor még csak egy autópályát kapott a kis machboxainak, de ennek is nagyon örült. A napot az állatkertben töltöttük, de késő délután kerti grillezésre voltunk hivatalosak, ezért itt terveztünk a fő köszöntést. A tortának nagyon örült, elfújta a gyertyát, és leszedte róla a kamiont, de megkóstolni már nem volt hajlandó. Kapott még egy kombájnt, dupló legóból, na ennek hatalmas sikere volt. Azóta sem hajlandó letenni. És néhány kép az ünnepeltről:

A hétvégét Budapesten töltöttük. Rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak, voltunk az Állatkertben, utaztunk a fogaskerekűn, és a gyermekvasúton és elmentünk a Tropicáriumba is. És természetesen megünnepeltük legKisebbünk második születésnapját is. És akkor jöjjenek a képek:

Kiskata a bejárati kőelefántoknál pózol:

Zebraetetés:

A legnagyobb sikere a fókáknak és a halaknak volt:

Gorilla család:

Kata a barlangban:

Megszomjaztunk:

Teveetetés:

Rája simogató:

Kidőltünk:

Katáék nagyon szeretnek mesét nézni. Itthon nincs tv, viszont az összes Disney és Dreamwork mesét nagyon szeretik nézni dvd-n. Mostanában, hogy ilyen kánikula van odakint, csak kora délelőtt, vagy inkább estefelé tudunk az udvaron tartózkodni, így a nap nagy részét a lakásban töltjük. Mivel nekem is sok a dolgom, nem telik el nap anélkül, hogy néhány mesét meg ne néznének. Bence nagyon jó helyet talált magának a mesenézésre, mégpedig felkutyorodik a kanapé karfájára, hol ülve, hol egészen elfeküdve.

A háttér nem a legideálisabb, nézzétek ezt el nekem, a falat épp az előtte ülő rosszcsont dekorálta ki filctollal.

Ma délben megettük az idei első főtt kukoricánkat. Mindkét gyereknek nagyon ízlett. Fejenként 3 csövet ettek meg, kettőt ebédre, a maradék egyet délután az udvaron.

Kis segítőim ezúttal porszívóztak. Akkora sikere volt a munkának, hogy nemcsak a szobákat, de az előszobát, nappalit, konyhát is végigjárták. Még pár év, és házimunka terén nyugdíjba mehetek :-))

A szombati vihar után nagyon lehűlt a levegő, de Bence nem akarta ezt megérteni, és a déli alvás után megindult kifelé motorozni. Persze aztán meglepődött, én pedig ráhúztam az első pulcsit, mellényt és sapkát, ami a kezem ügyébe akadt, és engedtem egy pár percig száguldozni a teraszon. Nagyon örült, hogy vágtázhat a pocsolyákban, de aztán önszántából bejött, és mondogatta hogy "a bábam, a bábam", vagyishogy a lábam, persze, mert rövidgatyóban azért meglehetősen hűvös volt.

A győrkőc fesztiválon - amúgy méregdrágán - vettünk mindkét gyereknek egy-egy lufit. Kata ezt a zsiráfot választotta, mivel mostanában ló helyett zsiráf lázban égünk. Később megbántuk, hogy Bencének nem ilyet vettünk - ő egy strandlabdát választott amin kisautók voltak a Verdák című meséből -, néhány vérremenő veszekedést és verekedést megspórolhattunk volna. A zsiráf kereken fél napot ért meg, másnap reggel ugyanis Kata leszakított egy darabot a füléből, és bár sikerült megragasztanom, azóta nincs nagy sikere. Itt még boldogan pózolnak.

Nagyon készültem rá, de máshogy alakult a program. Késő délután mentünk ki, de a hőség még mindig elviselhetetlen volt. A programok jók voltak, de mindenhol hatalmas volt a tömeg, és minimum órákat kellett volna eltöltenünk a tűző napon, hogy ránk is sor kerüljön. Ezt két pici gyerekkel nem vállaltuk. Helyette elmentünk egyet fagyizni, és kaptak egy - méregdrága - lufit, aztán felültünk az ingyen kisvasutra, ami a gyerekeket a belvárosból elvitte az állatkertig. Ez szintén ingyenes volt, természetesen csak a gyerekeknek. Mindkét gyerek nagyon élvezte a nyitott vonaton történő utazást, és az állatkertet is, ahol a fentiek ellenére alig voltak, így majd mindenhol egyedül uralták a terepet. Fénykép nem sok készült, de azok sokatmondóak.

A belvárosban Bence bekandikált egy nyitott borozó ablakán. De mivel nem szolgálták ki, Kata segítségét kérte. :-))

És ha egyszer már megszomjaztunk:

Az állatkerthez ezzel a kisvonattal érkeztünk:

Az állatkert előtt a nagytesó vett egy vattacukrot, amivel aztán bajuszt ragasztottak maguknak. Katáé nagyon jól sikerült:

Így szeretem a nővéremet :-)))

Szeretjük a halakat is:-))

Pancsolni jó:-)))

És a végén a játszótéren:

Mostanában nincs olyan munka, amiben ne akadna egy vagy két segítőm. A teregetés pl. mindkét gyerek kedvence. Nekem ugyan nincs sok köszönet a végeredményben, hisz jóval tovább tart leszedni a ruhákat és újra kiteregetni. De kárpótlásul mulatságos félórának lehetek tanuja.

Megörököltük dédipapa rendőr sapkáját, és bár mindkét gyereknek nagy, büszkén viselik.

No comment.

Anya 15 ezerszer kér meg rá, hogy ne rohangáljak a teraszon, mert elesem és lenyúzom a bőrt a lábamról. Nem fogadok szót. Rohangálok, elesem és lenyúzom a lábamat.

Akkor most megmutatom, milyen is lett:

:-))

Ma délután is kánikula volt, de megígértem a gyerekeknek, hogy amint egy kicsit elviselhetőbb lesz a hőmérséklet, kimegyünk az udvarra pancsolni. Már alig győzték kivárni az időt, a lakásban flangáltak fürdőgatyóban. 5 órakor aztán kivonultunk. Először csak két kis lavórban mártóztak meg, jobban mondva ültek bele, de aztán felbátorodtak, és a kis medencében is lubickoltak. Nagyon élvezték, később alig tudtam őket kicsalogatni.

Tegnap délután nagyon meleg volt az idő, ezért inkább a hűvös lakásban próbáltam elütni a gyerekekkel valahogy az időt. Előkerült a festőkészlet, amit apa még jó múltkor vásárolt nekünk. Mindenféle szép színű tempera volt, amiket kis dobozokba nyomogattam nekik, persze teljesen feleslegesen, mert 5 perc múlva mindkét gyerek csupa barna formákat festegetett. Sikeresen összekutyulták az összes színt. Aztán megmutattam nekik, hogy lehet a kezükkel nyomdázni. Befestettem a tenyerüket valamilyen szép színre, és azt nyomogatták a papírra. Ez csak rövid ideig volt érdekes, és azt szűrték le belőle, hogy anya megengedte, hogy festékesek legyenek. Nem telt el sok idő, és már egymás kezét, lábát, nyakát, fülét, fejét pingálták. A gyerekekről szerencsére lejött minden, a ruhákkal már nem volt szerencsém.

Kata kapott egy biciklit, amit néhány napja élesben is beüzemeltünk. Bár már egy ideje a teraszon is jókat tekert, az oviból a héten jöhetett vele először haza. Reggel apával megy az oviba, és viszik a bicót a kocsi csomagtartójában, de délután egyedül tekerhet vele haza a "hosszú" úton. Ez nekem is sokkal kényelmesebb, mert a kb. 8-10 percig tartó út sokszor fél-háromnegyed óráig is eltartott, amíg két gyalogló gyerekkel hazaértem, de így hogy Kata teker, ez az idő jelentősen lerövidült. És íme a nagy tekerő:

Az évzáróval egybekötve gyereknapot is tartottak az óvodában. Egy bohóc, és annak segítője különböző játékokat raktak szét az udvaron, és azokkal lehetett játszani. Még szerencse, hogy anyu is velem volt, így mindegyik gyermekemen rajta tudtuk tartani a szemünket. Kellett is a figyelem, mert hatalmas tömeg volt, viszont ez Katáékat cseppet sem zavarta. Lábak alatt, között pillanatok alatt eljutottak egyik helyről a másikra.

Bencének először egy teke tetszett meg, kisajátította a bábukat, és mindenkivel összeveszett, aki csak egy újjal is hozzányúlt valamelyikhez is.

Aztán volt egy vár, amihez pici színes labdák tartoztak, és a vár ablakán és ajtaján kellett ezeket átdobni. Katának nagyon ügyesen ment, ezért hamar meg is unta, Bence inkább a labdaszedő volt, és apró termeténél fogva átbújkált a kapun.

Nagy táblákon mindenféle kirakó játékok voltak, ez főleg Katának tetszett, de volt, amelyiken állatokat, vagy traktort, repülőt kellett a helyére tenni, ez Bencének is nagyon bejött.

Bence a memória játéknál, a légvárban és egy másik játéknál, aminek nem tudom a nevét, de egy golyót kellett fentről elindítani, és az legurult az aljára.

És lehetett még horgászni, egy kis hídon álltak a nagy ho-ho-ho horgászok, és próbálták a kis halakat kihalászni, amelyek között volt egy műanyag kígyó is dísznek, naná, hogy Bence mindenáron azt akarta kihorgászni. Mire sikerült rátekernem a botjára, már hosszú türelmetlen sor állt mögötte.

:-)))))

Megvolt az évzáró az ovódában. Az ünnepséget az ovi udvaron tartották, a szülőknek padok, székek voltak kirakva, ott vártuk a csoport kivonulását. KisKatám, ahogy meglátott minket, azonnal odafutott volna, de mivel nem engedték, ezért sírva fakadt, és csak nagy sokára békélt meg.

Nagyon kedves kis műsor volt, a picik az év közben tanult énekek, versek zömét előadták, igen aranyosak voltak. A dalokat közösen énekelték, a verseket kis csoportokban kiállva mondták. Kata szeret, és tud is szépen szerepelni, ezért majdnem minden csoportba beállították. Az elején még sírva mondta a verseket, de a végére belejött. Nagyon büszke voltam rá.

Már egy ideje terveztem, hogy sütünk gyümölcs tortát, és a ma délután végre alkalmasnak találtatott arra, hogy befogjam a két kis kukta segédet. Nagy örömmel vetették bele magukat a munkába, örültek minden feladatnak, amivel megbíztam őket. A végeredmény nem lett tökéletes, de azért jót falatoztunk belőle. És akkor meséljenek a képek:

Bence egy kis segítséggel megkereste és a liszthez öntötte a sütőport, amit Kata kevert össze. A tojásokat nagy élvezettel törték fel. Mire észbekaptam, duplaannyit mint amennyire szükség volt:

Aztán habosra kevertük a tojást és a cukrot. Bence nagyon élvezte  a turmixolást, de inkább csak egy helyben menette a gépet.

Kata szépen összeturmixolt, aztán bekeverte a tésztát. Érdemes megnézni a kis kiváncsit is a turmix mellett.

Készül a puding. Kata mérte ki és tette fel melegedni a tejet, majd összekeverte a pudingot és a cukrot. Bence volt a főkostoló, elégedett mormogással jelezte, hogy alakul a dolog.

Aztán a gyümi mosás következett. Na ebben nem volt köszönet. Bence inkább csak lubickolt, majd szétnyomkodott néhány epret. Kata már ügyesebb volt, de amit megmosott, azt meg is ette. Így inkább én vettem át ezt a feladatot.

És végül a diszítés. Cseresznye és eper. Ami esett, úgy puffant. Vagy éppen rásegítettek, és tövig nyomták a pudingba.

És a végeredmény:

Lehet falatozni:

Végre, szemesedni kezdett a zöldborsónk. Eddig még csak egyszer tudtam levest főzni belőle, a gyerekek ugyanis rákaptak a nyers borsóra, és állandóan csemegéznek. Még Bence is, aki mindenfajta nyers zöldségfélét elutasított eddig, most vagy odahozza a borsót, hogy bontsam ki neki, vagy egyszerűen leharapja a tetejét, és kihorgássza a szemeket.