Szombaton Veszprémben jártunk, unokatesóm esküvőjén. Már délelőtt elindultunk Pápa felé véve az irányt, ahol rokonlátogatást tettünk, majd ebéd után indultunk Veszprémbe. A gyerekek útközben aludtak egy keveset, így jobban viselték a délutáni megpróbáltatásokat. Az esküvő templomi részét szándékosan hagytuk ki, egyrészt a templom kicsi volta miatt, másrészt a gyerekek úgysem tudtak volna csendben maradni, így inkább hagytuk őket a kocsiban aludni. A polgári szertartás 3-kor kezdődött, és egy szavunk se lehet, nagyon jól bírták. Anyukám volt unokatesóm tanúja, és hát ugye neki is vonulnia kellett. Bence a nagy csendben meglepett hangon felkiálltott, hogy Mamaaaaa! Aztán amikor megtörtént a gyűrűfelhúzás és a csók is, Bence felállt és közölte, hogy Hammm. Ezzel részéről befejeződött a szertartás, úgyhogy kivonultam vele a teremből, ő pedig kint lekutyorodott egy székre, és békésen nekiállt kekszet majszolni. Azért a végén még odamentünk pusziszkodni és gratulálni az ifjú párnak, akik nagyon szépek és aranyosak voltak, aztán otthagytuk őket tovább ünnepelni. Mi pedig elmentünk az állatkertbe.
Az állatkert nagyon szép volt, az állatokat közelről lehetett megcsodálni, és szerencsénkre majdnem minden ketrecnél odajöttek hozzánk, így sok etetésre is alkalmunk adódott. Bence lelkesen nézegette a kiírásokat is, mert azokon felismerte a ketrecben lévő állatokat. Itt például a vaddisznóra csodálkozott rá:
Voltak lámák is, nagyon szelídek, a tenyerünkből ettek, és hagyták magukat simogatni is. A második kép igen jól sikerült, Bence és a láma farkasszemet néznek.
Kata imádja a lovakat, és itt voltak aranyos kis pónik is. Elvileg lehetett őket simogatni, gyakorlatilag egy kislányt mellettünk pont megharapta az egyikük, úgyhogy kénytelenek voltunk távol tartani őket a kerítéstől.
Volt egy elkerített rész az állatkert területén kívül, ahol egy úgynevezett szavannát rendeztek be. Voltak ott tevék, zebrák, gnúk, egy hatalmas orrszarvú, és mindenféle majmok. Ezeket értettem, de hogy a kecskék hogy kerültek oda, az számomra rejtély. Na mindegy, egy hatalmas területen jó néhány kis és nagy kecskét engedtek szabadon a járókelők között, etetni is lehetett őket, mivel volt egy nagy füves rész is, ahol a gyerekek letarolták a zöldet és kézből etették az állatokat. Ők pedig nagyon hálás közönség voltak, hiszen ahelyett, hogy maguk legeltek volna, megvárták, amíg a kis látogatók meggyűrkőznek a feladattal.
Bence hozta a szokásos formáját, oroszlánüvöltéssel kergetni kezdett egy szerencsétlen bárányt, de rosszul sült el a dolog, mert az állat eleinte szaladt előle, aztán úgy döntött felveszi a kesztyűt támadójával, megfordult, és hangos bégetéssel üldözni kezdte Bencét. Szegény gyerek halálra rémülten ordított és futott hozzánk, de aztán megnyugodott és inkább a kerítés másik oldaláról etette őket tovább.
Itt pedig éppen őzikéket etettünk:
Bence rátalált egy ital automatára, és roppant módon élvezte, hogyha bedugja a fejét a lyukon, és hangosan bekiabál, akkor visszhangzott az egész. Sajnos nem azt a pillanatot sikerült elkapnom, amikor teljesen bent volt a feje, de talán ez a kép is érzékelteti a mókás szituációt. Végül kaptak belőle egy üveg teát.
Utolsó kommentek